Szabó Magda
- Abigél
Az Abigél Szabó Magda ifjúsági regénye, amely 1970-ben jelent meg először a Móra Könyvkiadónál. Népszerűsége
azóta is töretlen, számos kiadást ért meg, valamint tévésorozat, hangos könyv és musical is készült belőle. Kezdetben
romantikus, kalandos lányregénynek tűnik, később azonban ennél
komolyabbra fordul a cselekmény, a második világháború a gondtalan kamaszok életébe is
begyűrűzik. A főszereplő Ginának a szeszélyes, elkényeztetett gyereklányból
hirtelen megfontolt, felelősségteljes felnőtté kell válnia, hogy a saját és
apja életét megmentse.
Szereplők:
·
Vitay Georgina (Gina): 14 éves diáklány, a regény főszereplője
·
Vitay tábornok úr: Gina édesapja, a katonai ellenállás egyik vezetője
·
Zsuzsanna testvér: diakonissza, Gina prefektája az intézetben
·
Kőnig: magyar-latin szakos tanár
·
Kalmár Péter: Gina osztályfőnöke, a történelem és a honvédelmi ismeretek tanára
·
Torma Gedeon: a Matula igazgatója
·
Horn Mici: volt matulás, aki segít megszöktetni Ginát
·
Mráz úr: ablakos, segít Ginának megszökni
·
Kis Mari: Gina osztálytársa
·
Torma Piroska: Gina osztálytársa, az igazgató unokahúga
·
Bánki Anna: Gina osztálytársa
·
Kuncz Feri: hadnagy, Gina udvarlója
·
Mimó néni: Gina nagynénje
·
Marszell: Gina francia nevelőnője
Sokaknak
ajánlom a regényt mert egyben romantikus és kalandos.
Az
íróról:
1917. október 5-én született Debrecenben,
2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le
Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári
és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két
évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt
elbocsátásáig.
Az irodalom szinte minden területén
kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később
regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor
(1913–1982) íróval. Ennek emlékeit Megmaradt Szobotkának (1983)
című könyvében írja meg. Ebben az időszakban írja meg első versesköteteit, majd
1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következik: 1958-ig nem publikálhat, az
ebben az időszakban alkotott műveit csak később adják ki. Ekkortól datálható
áttérése a regényírásra.
Az 1958-as Freskó és az
1959-ben megjelent Az őz című regényei hozzák meg számára a
szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Sorra követik
egymást művei, melyekben a lélektani regények hagyományait is hasznosítva
formálja meg jellegzetes alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970),
valamint a Régimódi történet (1971), melyekből nemcsak az
alkotásban szemléletét formáló gyermekkori hatásokról kaphatunk képet, hanem
érzékletesen, kordokumentumként is hitelesen számol be a korabeli Debrecen
múltjáról és mindennapjairól is.
1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és
zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai
Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli
doktorává avatták. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat Az
ajtó című regényért. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi
Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, Debrecen városának díszpolgára.