Tudósítás a ceglédi énekversenyről

2015. március 5-én fél hétkor indultunk a Herman parkolójából a Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskolába, mivel ott volt a verseny. Az út másfél órába telt (ami azt illeti nekem 5 órának tűnt) mire odaértünk. Túl korán érkeztünk, ezért várnunk kellett a kijelölt teremben. Közben beszélgettünk.  A megnyitó kilenc órakor volt és addig még egy óra volt hátra. Nagyon kedvesen fogadtak és még harapnivalót is raktak ki nekünk. Azután elkezdődött a megnyitó. A házi gazda elmesélte a saját történetét, hogy az 1950-es években kevés volt az effajta verseny, utána bemutatta az 5-6. osztályosok zsűrijét és a 7-13. osztályosok zsűrijét. Szóltak pár szót, majd elénekeltük -mind 100 gyerek és azoknak szülei- , a ,, Csillagok, csillagok’’ című népdalt. Ahogy véget ért a megnyitó, kétfelé szakadtunk: az 5-6. osztályosok felmentek a kijelölt terembe, ami az első emeleten volt, és a 7-13. osztályosok maradtak a helyszínen, a tornacsarnokban (a tornacsarnokukat úgy képzeljétek el, hogy a miénket felezzétek el háromfelé és az egyik fél az övék). Akik előttem jöttek, kiegyensúlyozottabbak, felkészültebbek voltak. Dorina csapata a 19. számú volt a listán, én a 20. számút kaptam, majd 21.-ként ismét a Dorina, csak most szólóban. Ez a verseny körülbelül 2 óra múlva véget ért. 11 óra volt, és fél egykor volt a diplomaosztás. Bementünk a termünkbe és elkezdtünk beszélgetni. Ezzel el is voltunk egy óráig, amíg el nem kezdett egyszerre (nagyon ijesztő…) korogni a gyomrunk (úgy hallatszott, mintha elefántcsorda taposta volna össze az iskolát). Ettünk, és mire észre vettük volna, hogy mennyi az idő, akkor szóltak a iskolarádióból, hogy öt perc és kezdődik a diplomaosztás. Gyorsan siettünk (szerintem szaladtunk is) a tornaterembe. Bemondta a zsűri, hogy mindannyian ügyesek voltunk, és kiosztották az okleveleket egy Sport szelettel együtt : ). Én bronzminősítést kaptam, de Dorina tovább jutott az országos versenyre szólóban, s csapatban is. Kemény volt ez a verseny, mert sokan bemutatták csodálatos hangjukat. Végül Andrea néni megdicsért minket, és indultunk is haza ( a felkészítő tanárok egy Raffaelló csomagot kaptak). Én jól éreztem magam, szerintem a többiek is.